Inspiráció
A Viskó c. regényt olvasva a következő rész a szívemhez szólt. Szeretettel ajánlom:
„Ó, Mackenzie, bárcsak értenéd! Nem maga a munka, hanem a cél az, amely olyan különlegessé teszi az egészet. És én csak különleges dolgokat teszek- mosolygott rá Mackre.
Mack a gereblyére támaszkodva nézett szét a kertben, majd a karján lévő vörös csíkokra pillantott. - Sarayu, tudom, hogy te vagy a Teremtő, de áruld már el: a mérgező növényeket, a szúrós csalánokat, és a szúnyogokat is te alkottad?
- Mackenzie- felelte Sarayu, és úgy tűnt, hogy együtt mozog a lengedező szellővel -, egy teremtett lény csak abból vehet, ami már létezik, és abból alakít ki valami másfélét.
- Ez azt jelenti, hogy...
- ...én alkottam mindent, ami jelenleg is létezik, köztük azt is, amit te rossznak tartasz - fejezte be a mondatot Sarayu. -De amikor megteremtettem, minden csak JÓ volt, mert én már csak ilyen vagyok. - Hullámzó mozgásával mintha pukedlizett volna, mielőtt folytatta a munkáját.
Mack azonban elégedetlen volt a válasszal. - De miért lett a JÓ olyan nagymértékben rosszá?!
Most Sarayu kis szünetet tartott mielőtt választolt volna. - Ti emberek, annyira de annyira jelentéktelennek gondoljátok saját magatokat. Egyáltalán nem látjátok a helyeteket a Teremtésen belül. Miután a függetlenség elátkozott útját választottátok, még csak fel sem fogjátok, hogy az egész Teremtett világot is vonszoljátok magatok után. - Megrázta a fejét, és a szél nagyot sóhajtott a környező fák ágain keresztül. - Nagyon- nagyon szomorú mindez, de nem marad így örökké.
Élvezték a néhány percnyi csendet, miközben Mack visszanézett arra a sokféle mövényre, amely látható volt arról a helyről, ahol álltak. - Ezek szerint vannak mérgező növények is a kertben?
- Hát persze!- kiáltott fel Sarayu. A kedvenceim közé tartoznak. Van olyan, amit még megérinteni is veszélyes. Például ez itt- nyújtotta ki a kezét az egyik közeli bokor felé, és letört róla valamit, ami egy száraz gallynak tűnt, és alig néhány apró levélke maradt rajta. Mack felé nyújtotta, de ő mindkét kezét felemelve jelezte, hogy esze ágában sincs megérinteni.
Sarayu nevetett. – Itt vagyok Mack. Vannak alkalmak, amikor biztonságosan meg lehet érinteni, máskor viszont jobb az elővigyázatosság. Ez a felfedezés csodája és kalandja, része annak, amit ti tudománynak neveztek: kikutatni és észrevenni mindazt, amit mi elrejtettünk előletek, hogy ti megtalálhassátok.
- És miért kellett mindezt elrejteni?- érdeklődött Mack.
- Miért szeretnek a gyerekek bújócskát játszani? Kérdezz meg bárkit, akinek szenvedélye a kutatás, a felfedezés és az alkotás! Szeretetből rejtettünk el előletek olyan sok csodát, hogy ajándékként megtalálhassátok ezeket életetek folyamán.
Mack óvatosan kinyújtotta a kezét és megfogta a mérgező gallyat.
–Ha nem mondtad volna meg, hogy biztonságos megérintenem, akkor megmérgezett volna?
- Természetesen! De ha én parancsolom, hogy érintsd meg, az más. Bármely teremtett lényről legyen is szó, számára a függetlenség kész őrültség. A szabadság- a szeretetre épülő kapcsolaton belül együtt jár a bizalommal és az engedelmességgel. Ha tehát nem hallod a hangomat, akkor a bölcs dolog az lenne, hogy rászánod az időt a növények természetének a megértésére.
- De egyáltalán miért teremtettél mérges növényeket? –kérdezősködött tovább Mack, és visszaadta a kis ágat.
-A kérdéseddel azt feltételezed, hogy a méreg rossz, és hogy az ilyen jellegű élőlényeknek nincs semmi céljuk. Sok ilyen úgynevezett káros növény, mint például ez is itt, hihetetlen gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik, vagy pedig valami nagyon csodálatos dologhoz szükséges, ha valami mással kombinálva használják. Az emberek nagyon gyakorlottak abban, hogy bizonyos dolgokat jónak, vagy rossznak nyilvánítsanak, anélkül, hogy igazán ismernék.”
W. M. PAUL JUNG: A VISKÓ
